Plótár László
|
|
"Egyszer majd ha hívnak, elindulok.
Viszek magammal valamit, amit adhatok.
Ott maradok addig, amíg jó szívvel látnak,
Míg van szó mi elhagyja számat.
Mindenkit megetetek, megitatok,
Pedig tudják rólam, hogy csak egy koldus vagyok."
30 évesen újraéltem gyerekkorom visszatérő álmait, s lassan megértettem - miért látom előző életeim fel-felvillanó képeit. 10 éven keresztül palléroztak, felkészítettek arra, hogy aztán egy belső, sürgető érzésnek engedve átadjam mindazt, amit az Életről, annak láthatatlan, mégis tiszta valóságáról elém tártak.
12 évig szűk körben, csendben tanítottam a gyógyulni, megismerni vágyókat, mikor a Fent úgy látta jónak, hogy útra kelhetek, s ezzel együtt felfedték, felélesztették a "GYÖNGY"-öt.
Békesség, László
